Alább egy kis programot látsz, benne néhány változóval – egy valóssal és pointerekkel. A rajz a program futásának 1-essel jelölt helyén mutatja, hogy milyen változók léteznek, és azon belül a pointerek hova mutatnak.
int main(void) {
double d1 = 3.14;
double *p1, *p2;
p1 = &d1;
p2 = NULL; // 1
}
Rajzold le papíron az alábbi program futásának buborékkal jelölt helyein, hogy milyen változók léteznek, és hogy hova mutatnak a pointerek! A buborékok, ahogy látod, szándékosan időrendben vannak. Határozd meg, mit ír ki a program – annak futtatása nélkül! Aztán végül egy futtatással ellenőrizd az eredményt.
#include <stdio.h>
void func1(int i2) {
i2 *= 2;
printf("func1()... i2 = %d\n", i2); // 4
}
void func2(int *p3) {
*p3 *= 2;
printf("func2()... *p3 = %d\n", *p3);
p3 = NULL; // 5, 6
printf("func2()... p3 = %p\n", p3);
}
int main(void) {
int i1 = 2;
int *p1 = NULL;
int *p2 = NULL;
printf("Hova mutat p1 es p2?\n"); // 1
p1 = &i1;
printf("&i1 = %p, p1 = %p\n", &i1, p1);
printf("i1 = %d, *p1 = %d\n", i1, *p1); // 2
i1 = 3; printf("*p1 = %d\n", *p1);
*p1 = 4; printf("i1 = %d\n", i1);
p2 = p1;
*p2 = 5;
printf("i1 = %d, p2 = %p\n", i1, p2); // 3
printf("-----\n");
func1(i1);
printf("main()... i1 = %d - de miert?\n", i1);
printf("-----\n");
func2(&i1);
printf("main()... i1 = %d - miert?\n", i1);
printf("-----\n");
func2(p2);
printf("main()... i1 = %d - miert?\n", i1);
printf("main()... p2 = %p - miert?\n", p2);
return 0;
}